Az óra anatómiája: Részletes útmutató minden alkatrészhez

Első ránézésre az óra egyszerű eszköz az idő mérésére. De a felszín alatt egy összetett és lenyűgöző gépezet rejlik, egy apró világ fogaskerekekkel, rugókkal és karokkal, amelyek precíz harmóniában működnek. Az óra különböző részeinek megértése nemcsak mélyíti a kézművesség iránti tiszteletedet, hanem segít tájékozottabb és magabiztosabb választást tenni vásárláskor.

Ez az útmutató végigvezet az órán, lebontva azt a külső alkatrészekről, amelyeket látsz és érintesz, egészen a bonyolult szívig, amely működteti.

A külső alkatrészek: Amit látsz és érintesz

Ezek alkotják az óra testét, és határozzák meg az összképet és a csuklón való érzetet.

Az óratok

Az óratok a védő burkolat, amely tartalmazza a finom belső szerkezetet és a számlapot. Ez az óra fő teste.

• Anyagok: Az óratokok különféle anyagokból készülnek, a rozsdamentes acél a leggyakoribb a tartóssága és korrózióállósága miatt. Más népszerű anyagok közé tartozik a könnyű titán, az értékes fémek, mint az arany és a platina, valamint a modern, karcálló kerámiák.
• Kivitelek: Az óraház megjelenését gyakran a felületi kezelés határozza meg. A polírozott felület fényes és tükörszerű, elegáns megjelenést kölcsönöz az órának. A szálcsiszolt vagy szatén felület matt hatású, finom párhuzamos vonalakkal, ami jobban rejti a kisebb karcolásokat, és gyakori az eszköz- vagy sportórákon.
• Hátlap: Az óraház alsó része a hátlap. Lehet egy tömör fémlemez, amelyet gyakran gravíroznak információkkal, mint a márkanév, vízállósági besorolás és sorozatszám. Alternatív megoldásként lehet kiállító (vagy bemutató) hátlap is, amely átlátszó üvegből készült, hogy megmutassa a belső, bonyolult szerkezetet.

Az üveg

Gyakran kristálynak nevezik, ez az átlátszó fedél az óra elején, amely védi a számlapot és a mutatókat.

• Zafírüveg: Ez a legmagasabb minőségű és legdrágább opció. A szintetikus zafír rendkívül kemény és gyakorlatilag karcálló, ezért a luxus és magas minőségű órák elsődleges választása.

• Ásványi üveg: Ez egy speciálisan hőkezelt üveg típus, amely karcállóbb a normál üvegnél. Közepes árkategóriás órákban nagyon gyakori, de keményebb anyagok még megkarcolhatják.

• Akrilüveg: Ez egy műanyag típus. A három közül a legkevésbé karcálló, de kisebb karcok gyakran polírozhatók. Meleg, vintage érzetű és törésálló, ezért történelmileg sok szerszámóra esetében használták.

A korona

A korona a tok oldalán található kis gomb. Elsődleges funkciója az idő beállítása, és dátumos modelleken a dátum beállítása. Mechanikus óráknál a főrugó felhúzására is használják az óra működtetéséhez. Búvárórákon és más nagy vízállóságú időmérőkön gyakran található csavaros korona, amely becsavarodik a tokba, hogy vízálló tömítést hozzon létre.

A lünetta

A lünetta az a gyűrű, amely a tok tetején helyezkedik el, körülvéve az üveget. A lünetta lehet fix vagy forgatható.

• Fix lünetták: Ezek állandóak és kizárólag esztétikai célt szolgálnak, hozzájárulva az óra általános dizájnjához. Néhányon lehetnek jelölések, például egy tachyméter skála egy kronográfon, amely a sebesség mérésére szolgál.

• Forgatható lünetták: Ezek a lünetta gyűrűk elforgathatók, és egy adott funkcióhoz használt skálával vannak ellátva. A leggyakoribb az egyirányú búvár lünetta, amely csak egy irányba forog a biztonság érdekében, és az eltelt idő nyomon követésére szolgál víz alatt. Egy másik típus a kétirányú GMT lünetta, amely 24 órás skálával van jelölve, és egy második időzóna követésére használható.

A számlap (vagy óralap)

A számlap az idő vizuális megjelenítése és a karóra személyiségének kulcseleme. Kialakítása sok részletes alkatrészt foglal magában.

• Indexek (vagy óragyűrűk): Ezek az órák jelzésére szolgáló jelölések. Közvetlenül a számlapra nyomtathatók, vagy felragaszthatók, ami azt jelenti, hogy különálló, kész darabok, amelyeket fizikailag rögzítenek a számlaphoz, így prémium, háromdimenziós megjelenést kölcsönöznek. Gyakori stílusok az arab számok (1, 2, 3), a római számok (I, II, III) vagy egyszerű vonal- vagy pontjelölők.

• A mutatók: A mutatók az órát, percet és másodpercet jelzik. Számtalan stílusban léteznek, mindegyiknek megvan a maga neve, például a karcsú "Dauphine" mutatók, az egyszerű "Baton" mutatók vagy a díszes "Cathedral" mutatók.

• Számlap textúrák és felületek: A számlap felülete gyakran műalkotás. Egy Napkitörés (vagy napsugár) felület finom vonalakkal, amelyek a középpontból sugároznak, dinamikus hatást keltve, amely játszik a fénnyel. Egy Matt felület sima és nem tükröző, eszközórákon értékelt az olvashatósága miatt. A magasabb kategóriában találkozhat Guilloché, egy hagyományos technika, amely bonyolult, ismétlődő mintákat gravíroz a számlapba, vagy zománc, egy folyamat, amely során üvegpormasszát olvasztanak a számlapra, hogy mély, fényes színt hozzanak létre, amely soha nem fakul el.

• Komplikációk: Az órakészítésben a "komplikáció" bármilyen olyan funkció, amely az óra, perc és másodperc kijelzésén túlmutat. Ezek egyszerűtől a rendkívül összetettig terjednek.

  • Dátumablak: A leggyakoribb komplikáció, amely a hónap napját mutatja. Egy Éves naptár automatikusan igazodik a 30 és 31 napos hónapokhoz, évente csak egyszer, március 1-jén kell korrigálni. Egy Örök Naptár még fejlettebb, figyelembe veszi a 30 és 31 napos hónapokat, valamint a szökőéveket, és csak 2100-ig nem kell újra beállítani.

  • Chronográf: Ez egy stopper funkció, amelyet a tok oldalán lévő gombokkal (vagy "nyomógombokkal") működtetnek. A számlapon általában al-számlapok vannak az eltelt percek és órák követésére.

  • GMT: A GMT komplikáció lehetővé teszi egy második időzóna követését. Egy további negyedik mutatóval rendelkezik, amely 24 óránként egyszer körbejárja a számlapot, és egy 24 órás skálára mutat, gyakran a lünetta körül.

  • Holdfázis: Egy nagyon látványos komplikáció, amely a hold aktuális fázisát mutatja egy kis nyílásban a számlapon.

  • Teljesítménytartalék-jelző: Hasznos funkció a kézi felhúzású mechanikus órákon, ez egy kis mérő a számlapon, amely megmutatja, mennyi energia maradt a főrugóban, jelezve, mikor kell felhúzni az órát.

A fülek

A fülek azok a "szarvak", amelyek a tokból kifelé ívelnek, és biztosítják a szíj vagy a karkötő rögzítési pontjait. A fülek közötti távolság a "fül szélesség", míg a felső fülek hegyétől az alsó fülek hegyéig mért távolság a "fültől fülig" méret, amely kulcsfontosságú az óra csuklón való illeszkedésében.

Az óra szíve: a szerkezet (vagy kaliber)

A szerkezet, más néven kaliber, az óra belső motorja, amely működteti az óra funkcióit. Itt rejlik az órakészítés valódi művészete.

A mechanikus szerkezet

A mechanikus szerkezet egy hagyományos, bonyolult gépezet, amelyet egy szorosan feltekert rugó hajt, és nem tartalmaz elektronikus alkatrészeket.

• A főrugó és a hordó: Ez az óra energiaforrása. A főrugó egy feltekert fémcsík, amely energiát tárol, amikor fel van húzva. Egy kis dobban, az úgynevezett hordóban helyezkedik el.

• A fogaskerék-hajtás: Ez egy összekapcsolt fogaskerekekből álló sorozat, amely átviszi a főrugóban tárolt energiát az ingához.

• Az inga: Ez vitathatatlanul a pontosság szempontjából legfontosabb egység. A fogaskerék-hajtásból származó nyers energiát apró, precízen szabályozott impulzusok sorozatában engedi ki. Ez teremti meg a mechanikus óra jellegzetes "ketyegő" hangját.

• A billegőkerék és a hajszálrugó: Ez az időmérő elem. A billegőkerék egy súlyozott kerék, amely nagyon egyenletes ütemben mozog oda-vissza, egy finom, lapos tekercsű rugó, a hajszálrugó hajtja. A billegőkerék minden lengése lehetővé teszi a fogaskerék-hajtás előrehaladását egy meghatározott mértékben, ami a mutatók mozgásában nyilvánul meg.

• A rotor (csak automata szerkezeteknél): A kézi felhúzású mechanikus szerkezetet a koronával kell felhúzni. Az automata szerkezet önfelhúzó. Tartalmaz egy súlyozott, félkör alakú elemet, az úgynevezett rotort, amely szabadon forog a viselő csuklójának természetes mozgásával. Ez a forgó mozgás automatikusan felhúzza a főrugót.

• Szerkezet kidolgozása és díszítése: A finom órakészítésben a szerkezet nem csupán egy funkcionális tárgy, hanem a művészet vászna. Ezért léteznek az átlátszó hátlapok. A gyakori díszítési technikák közé tartozik Côtes de Genève (Genfi csíkok), elegáns hullámok mintázata, amelyet a hidakra és a rotorra visznek fel; Perlage, kis, átfedő körkörös szemcsék, amelyeket a főlemezre visznek fel; Anglage, az alkatrészek éleinek letörésének és polírozásának folyamata; és Kékített csavarok, amelyeket mély kék színre hőkezelték esztétikai szépség és korrózióállóság érdekében.

A kvarc szerkezet

A kvarc szerkezet egy modern újítás, amely elemmel működik.

Működése egyszerűbb és pontosabb, mint a mechanikus szerkezeté. Egy elem elektromos áramot küld egy apró, hangvilla alakú kvarckristályhoz. Az áram hatására a kristály hihetetlenül pontos frekvencián rezeg (másodpercenként 32 768-szor). Egy integrált áramkör megszámolja ezeket a rezgéseket, és másodpercenként egyetlen elektromos impulzussá alakítja. Ez az impulzus hajt egy kis motort, amely mozgatja az óra mutatóit.

Csatlakozás a csuklóhoz: a szíj és a karkötő

Ezek az alkatrészek rögzítik az órafejet a csuklódhoz.

A szíj

A szíj puha, rugalmas anyagból készült szíj. A leggyakoribb anyagok a bőr a klasszikus megjelenésért, a szilikon vagy gumi sporthoz, valamint a tartós nejlon szövet, gyakran "NATO" stílusban.

A karkötő

A karkötő összekapcsolt fém szemekből álló szíj, leggyakrabban rozsdamentes acélból. A magas minőségű karkötők tömör szemeket és végszeleket tartalmaznak, hogy masszívabb és tartósabb érzetet nyújtsanak.

A csat (vagy csatt)

Ez az a mechanizmus, amely összefogja a szíj vagy a karkötő két végét. A szíjakon leggyakoribb típus az egyszerű csatt. A karkötők és a magasabb kategóriás bőrszíjak gyakran deployant csatot használnak, egy fém mechanizmust, amely kinyílik és biztonságosan becsukódik.

Következtetés: Az összetettség megbecsülése

A védő külső tokból a szerkezet dobogó szívéig egy óra figyelemre méltó mikro-mérnöki alkotás. Számos alkatrészének mindegyike meghatározott szerepet tölt be, amelyeket úgy terveztek, hogy együttműködve megbízható és gyönyörű módon mérjék az időt. Ezeknek az elemeknek az ismerete, a számlap textúrájától a szerkezet rejtett díszítéséig, lehetővé teszi, hogy a csuklódon lévő órát ne csak kiegészítőként, hanem bonyolult kézművesség és tartós találékonyság tárgyaként tekintsd.